Messze vagy, csillagtalan végtelenben kereslek,
sem nem látlak, nem talállak, nélküled elveszek.
Tudom, nem vagyok elég jó, fontos neked, nemes,
szeretnék javulni, de maradok a féleszű.
Mégis remélem, meghallasz kiáltani egyszer:
mondd nekem, hogy nem vagyok egyedül!
Mikor szenvedek, utolér boldogtalan balsors,
bárcsak te fognád kezem, te állnál oldalamon.
Mert nem fáj semmi, ha vigasztalsz, ha beszélsz hozzám,
amikor te vagy velem, minden roppant egyszerű.
Remélem, hogy meghallod a kétkedő szófoszlányt:
mondd nekem, hogy nem vagyok egyedül!